Kiált
A semmi közepén
gubbaszt elmém;
önmagamba zárt
kalitka,
sehol,
semmikor.
Ha megúnom,
lohol
körbe-körbe a gondolat
s már szédül;
pokol ez–
jelmez nélkül,
meztelen,
sehol,
semmikor.
Tenyereden fekszem
Mindenség!
Nézz le rám!
Te belém látsz
szemtől-szemben;
"segítség"
sehol,
semmikor.
(Bp. 2013 februárja )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése