Lélek-liget

Szikkadt
betontömbökön leng
már
dévaj-vörösen
a muskátli illatú tavasz-abrosz,
karcsú üvegfoszlányokon kosz
s bódult félmosoly dereng,
ölemben
ásító napsugár
festi meg
a bennem aranyló csendet.
Téglasor-ízzel keretezett terek
buborék-gömbjében
ében-arcú árnyak
karjaiba vágynak
tikkadt nyakú
imidzs-emberek,
szerte folton-folt
aszfalt-ligetek,
egynek
kopott tenyerén
pihenek.
Kósza szél zizeg
szertelen szerelmet
búza hajamnak,
ma vetnek,
holnap aratnak
otthon,
hol dús-keblű,
lomha arany-bokrokon
gyöngysorként leng
az ezer szín csivit’,
szemem lehunyva
hallgatom kicsit,
hűs homlokú
tegnapok
tiszta hangjait.

(Bp., 2012 májusa )