Egyéb szülemények

2016. október 30., vasárnap

Térgörbület

Beton-ízzel hördül belém a dél,
megtorpan s percnyi utcaárnyat hagy,
talpam alatt sikolt a forró-ajkú aszfalt,
ismerős mozdulatot old fel a tömeg;

Éhség-űzött gondolatszikrák
meresztik elmémbe karmukat,
tomboló sejtmembrán hordák
izzanak, míg félrenéz a nap
s bent, hanghoz fűződik a hang;

test-szerte egymásba görbül a tér…

Beton-ízzel, sietve gördül tova a dél,
falva percnyi utcaárnyakat,
gyomromban fakult pillanat-telér,
kóbor emlékké vedlik a „láttalak”.


(Bp., 2016 októbere )

2016. október 29., szombat

Halkul

Ha elvész a tekintet vègtelene, 

nomáddá halkul a test, 
s szakad a gondolat vele…

Kell-e a féltérdre eresztett álom? 

Ágyèkod babrálom, 
ajkamon feszeng lèted;
tűröd, nem kérded: 
Ki fizeti ki ami jár? 
Óra-vèna üt delet, 
nadrág fel, 
isten veled...

(Bp., 2016 szeptembere )

2016. október 28., péntek

Hőség

Hőség
a párával
összefonódva
nyalogatja tébolyult
lepelbe bújt homlokom
rongyos félvallomás
megnyúlt árnyéka
lóg szemközt
a tűzfalon;
még
profilból
látom nyitott
ajkadon
mint
ég
el
egy
sóhaj,
odakint
rezdül
az éj,
dörren
az ég,
s én,
a tolvaj,
szorítom
markomban
kincsem;
egy
darabka
férc foszlik
kék ujjaim
közül-
ruhádat
markoltam
nemrég

.

(Bp., 2007 áprilisa )

2016. október 27., csütörtök

Szemedben

Hervadt horizont homályában
ajkamon fürdik
az est,
verejtéke rőt verest
s karmazsint
fest,
a pohárban
Gint
ringat a szél
s hulló levél
hint
kezemre
éji harmatot

-hallgatok-

pézsma párnán pihen
meztelenné csókolt
karom,
akaratom temetve
s feledve
él,
szemedben
a holnap
rezzen,
hulló levél
tétován
lebben
simuló kezedre...



(Bp., 2007 februárja )



2016. október 26., szerda

Sóhajnyi vers (Holdsugár)
Nyikorgó ajtó
résein át
ki s be
lenge
holdsugár
oson,
bejárva
az éjszakák
minden zeg-zugát
keringőt lejt
mosolygó
gyermekarcokon,
álom halovány
árnyát
hagyja lába
sok fáradt
sóhajon,

csillagok követik
imbolygó
násztáncát
míg rőt párja pírja
be nem borítja
földre omló
tejfehér ruháját…

(Bp. 2006 szeptembere )

2016. október 25., kedd

Feslett pipacsok

Ígéreteket temet
a dohos almárium
kápolnaként borulva
megkopott lét-sorokra

vélt ábrándok között
még meg-megbotolva
motoz a testetlen szó
melyet haldoklással
szegélyzett az idő
rothadó vasfoga

künn pipacsok harsogása
feslik a domboldalon
sarjadó vég-látvány kering
az égboltozat felett

százlábú csecsemőként
botladoz’ előre az ostoba
nyakában láncként ring
vakon telt évei sora
dőre vágy-gőgicse’
himbálózva száll mögötte

megmunkált keret-mederben
oszló vágy-folyam hömpölyög
örök-áldozattalan oltárokon
dévaj szél fetreng s röhög…


(Bp., 2006 szeptembere )

2016. október 22., szombat

A sohsemvolt-kék

/Előszó:/
Nyakadon a tükör éle
arcodhoz, hogy emeld -mondd:
kezed fél-e?



Bár fénylő
aranybársonyán
ragyog az ész,
s damaszt-finom
pillák nyomán
virraszt a remegés,
mélyedből bátran elő
csak egy tévelygő
gyermekarc néz:

Ihlet kelyhének
zsongító mélyéről
iszik a költő,
ajkairól átszellemült
tekintet keretébe
börtönzött idő

pereg elő

s méz-cseppekbe
kövülve szunnyad
egy odvas
emberöltő.

Borostyán-szavakon
csüngő víg-léte
testtel élve
bűnre hág,
vakon követve
szerelempercek
hűlt nyomát,
s óhajtva
áttetsző
sohsemvolt-kék
pongyolát…


(Bp. 2006 augusztusa )

2016. október 21., péntek

A túloldalon 

Az éj neszektől vemhesen
roskad párnámra
s az őszi levél-alom alatt
kotorászó gondolat
fölzavarva ugatja meg
giz-gaz álmok
rezdülő árnyait.
Nesztelenül riad
egy szú a fában.
Rémísztő álmai fojtják
konszolidált cirregését
egy ócska dunyha alá.

Láncra verve üt
a kakukk a falon,
háza kertje
pókhálót terelget
s vakon továbbszáll
az ernyedt oltalom.

Könnyét hullajtja
odakünn a Lét,
szemét söpri
a járdaszélt,
koporsót készít
egy szorgos kéz
a túloldalon…

(Bp. 2005 novembere )

2016. október 20., csütörtök

Jó volna

Még
konok,
valóság-kék
lánggal izzanak
a tegnappá olvadt
napok.
Halkan mormolok,
magam elé ül a Csend...
Ajkamra lassan tűnő
alkonybarázda
feszül,
egy-egy szó leng,
majd tova szállva
a kontúrtalan mára,
árva árnyú emlékek fűződnek
a nyári ég feslő anyagába.
Mákonycseppet
csepegtet a lét.

Jó volna még
selyemszálakkal
szőtt harmatmeséd
hallgatni,
s fel-felkacagni
igazán, szívből, nagyokat,
amint ragyogó fénykorongként
gyertyát tart felettünk pirulón nap
s egy-egy elejtett sugara
cinkosan kacsintva
csupasz indaként fonódó
forró testünkbe
harap…

(Bp. 2005 szeptembere )

2016. október 11., kedd

Álomhordozó

Pasztellszín álmot hordozok,
s csillagszóróként ragyogok,
mint szikrázó égi Jel
a szürke homlokok
dombjain.

Pislákoló pontként
az álmos város
lomha ködpárnája
alattam ragyog,
szokványos,
kék-sárga
fénnyel.

Villódzó, konok neon-szemekkel
bambulnak a néma utcák fel,
s leget ölelő szárnyaim alatt
lágyan simító hűs szelekkel
kergetőzve csatangolok, 

várva,
míg rám nem köszönt a reggel
dér-fakó fátyla.

A sötét utcák sóhajnyi álma
velem együtt szállva röppen el.

Talpam alatt friss dunyhaként
ropognak a fellegek;


fejetek felett
árnyékot sem vetve,
rajtuk lépdelek
Emberek.


(Bp. 2005 augusztusa )

2016. október 10., hétfő

Tavaszi üdvözlet

Vastag bőröm kontúrja alatt
feszítve pulzál az érverés.

Izzadtság ül konokon
homlokom boltjára,
amint cikázva
testem szövetén,
egyre gyorsuló
ütemben robog át
újra a féktelen vér.
Lüktet.
Lüktet forrva,

homályos hónapjaim
szikkadt emlékeinek vázain
feszít dölyffel,
beolt léttel.

Léttel 
s ízekkel terhes
illatorgiák kavalkádja
facsarodik orromban elő.
Pattanásig simítja
ereim falát a reszketeg,
béna természetet felőrlő élet
lüktető gyorsasága.
Fullaszt ez a tempó. 

Félek.
Ám táguló pórusaimon
szikrázik a harapható
fénnyel kergetőző
tavaszi lég. 

Még!

Lélegzetem
minden rezdülésre
szikrákat csihol
bensőm üszkösödött falain.
Tűzként, fel-fellobbanva
ünneplem magam
Magamban;
az ébredő tűzlélek.

Majd néma,
torokba fojtott rivalgással
tárom ki szárnyaim
a szélnek...

Üdvözlet nap!

Üdvözlet az ébredőnek!

(Bp. 2005 márciusa )

2016. október 5., szerda

F-élek

Szögekkel kezemben
élek,
fél-rímek nyelvemen;
emészthetetlen,
utolsó falattal
kérlek
el ne menj,
védj meg..!
Széttép
a vágy,
felszabdal,
darabokban élek

(könnyeket
kerget a szél,
arcomon
lemenő nap fénye
remél
még vétket,
részeg
a tegnapi pillanat)

lány-szoba élek
néznek le reád,
üres szem gödör ás,
kapar éles
perc-köveket,
mint orvos
a küretet,

(mialatt féreg
foga rág
lélek-szövetet)

szögekkel kezemben
érintelek
én,
vagy valaki
más...

(Bp., 2013 februárja  )

2016. október 4., kedd



Hasadások
I.
Lehasad tudatom
béna fala
omlik zápora
szemtől-szemben
bőrig ázik bennem
a spontaneitás
érv-rakás
mint kőhalom
alá szorulva
nyög-nyöszörög
az ész,
az ostoba
átvágva a bizalom
torka s a zsebben
eldőlve reszket
az irrealitás

megbújik, hogy
ne is lássa más

bennem…

II.


Ma verembe
teszem testem
holnapra talán
fejfám
a kezed-
be galambot
álmodok csókkal
óvón takar be
mint az angyalok
szárnya ha szállna
emelne most fel
de el nyel
a városnyi ember
tömeg.


(Bp. 2012. novembere )

2016. október 3., hétfő

Rúgj

Csendes imára
rogy le az Isten,
rím csókját nyelve
tátog a szája,
fanyar ízében
gyomorfeszítően
kavarog a tegnapi rúzs...

A hús számon hever,
ezer bénult kis testtel
a szó szerelem
kér ma, de nem kap,
ajkamba mar;

torkomon órák
vére folyik le
s kapar.

Gúzsba köt a rest est
s a semmittevés,
kanalam emelem
számhoz de íze
se bűze,
nem hoz lázba
kavargó vágya,
émelyít
tőle az emlék;
(ne keresd)...
hát
rúgj gyomorszájon,
ha ennék…


(Bp. 2012 októbere )

2016. október 2., vasárnap

Ellentétekben(n)

Nyugalom-függönyöm vagy;
elmémet csitító
selyem-napsugár.
Se kezed,
se ajkad,
ringat mégis öled,
csókolsz mégis
oly’ lágyan,
hogy hinnék,
hinnék bátran
szemhéj alá zárt,
néma csodákban.

De tudom,
szépséged csaló
kacatoktól
tarka díszlet;
nemtörődöm lényed
sivár, (olcsó)
mint forró homokon az élet,
mint izzó dombokon az élek,
(hasonmásod
temérdek),
s aranyló lelked
vonzó
ál-békéje
számomra végzet,
mint molylepkét
a lámpafény,
csalogat,
eléget.

(Bp., 2012 szeptembere )

2016. október 1., szombat

Csorog

..meztelen fekszem
testem kirakat
kirakott mellemen
a fény el-elakad
nézd a halmok alatt
árnyak gyűlnek
egybevegyülnek
míg csókod lecsorog

combjaim árkán

ma még gyönyör
vár rám

gondolat tervez
perverz
szavakon lovagol
ide hol
meztelen
fekszem..

(Bp., 2012 májusa )