Hasadások

I.

Lehasad tudatom
béna fala
omlik zápora
szemtől-szemben
bőrig ázik bennem
a spontaneitás
érv-rakás
mint kőhalom
alá szorulva
nyög-nyöszörög
az ész,
az ostoba
átvágva a bizalom
torka s a zsebben
eldőlve reszket
az irrealitás

megbújik, hogy
ne is lássa más

bennem…

II.

Ma verembe
teszem testem
holnapra talán
fejfám
a kezed-
be galambot
álmodok csókkal
óvón takar be
mint az angyalok
szárnya ha szállna
emelne most fel
de el nyel
a városnyi ember
tömeg.

(Bp. 2012. novembere )