Ellentétekben(n)

Nyugalom-függönyöm vagy;
elmémet csitító
selyem-napsugár.
Se kezed,
se ajkad,
ringat mégis öled,
csókolsz mégis
oly’ lágyan,
hogy hinnék,
hinnék bátran
szemhéj alá zárt,
néma csodákban.

De tudom,
szépséged csaló
kacatoktól
tarka díszlet;
nemtörődöm lényed
sivár, (olcsó)
mint forró homokon az élet,
mint izzó dombokon az élek,
(hasonmásod
temérdek),
s aranyló lelked
vonzó
ál-békéje
számomra végzet,
mint molylepkét
a lámpafény,
csalogat,
eléget.

(Bp., 2012 szeptembere )