Rúgj

Csendes imára
rogy le az Isten,
rím csókját nyelve
tátog a szája,
fanyar ízében
gyomorfeszítően
kavarog a tegnapi rúzs...

A hús számon hever,
ezer bénult kis testtel
a szó szerelem
kér ma, de nem kap,
ajkamba mar;

torkomon órák
vére folyik le
s kapar.

Gúzsba köt a rest est
s a semmittevés,
kanalam emelem
számhoz de íze
se bűze,
nem hoz lázba
kavargó vágya,
émelyít
tőle az emlék;
(ne keresd)...
hát
rúgj gyomorszájon,
ha ennék…

(Bp. 2012 októbere )