Álomhordozó

Pasztellszín álmot hordozok,
s csillagszóróként ragyogok,
mint szikrázó égi Jel
a szürke homlokok
dombjain.

Pislákoló pontként
az álmos város
lomha ködpárnája
alattam ragyog,
szokványos,
kék-sárga
fénnyel.

Villódzó, konok neon-szemekkel
bambulnak a néma utcák fel,
s leget ölelő szárnyaim alatt
lágyan simító hűs szelekkel
kergetőzve csatangolok, 
várva,
míg rám nem köszönt a reggel
dér-fakó fátyla.

A sötét utcák sóhajnyi álma
velem együtt szállva röppen el.

Talpam alatt friss dunyhaként
ropognak a fellegek;

fejetek felett
árnyékot sem vetve,
rajtuk lépdelek
Emberek.

(Bp. 2005 augusztusa )