Térgörbület

Beton-ízzel hördül belém a dél,
megtorpan s percnyi utcaárnyat hagy,
talpam alatt sikolt a forró-ajkú aszfalt,
ismerős mozdulatot old fel a tömeg;

Éhség-űzött gondolatszikrák
meresztik elmémbe karmukat,
tomboló sejtmembrán hordák
izzanak, míg félrenéz a nap
s bent, hanghoz fűződik a hang;

test-szerte egymásba görbül a tér…

Beton-ízzel, sietve gördül tova a dél,
falva percnyi utcaárnyakat,
gyomromban fakult pillanat-telér,
kóbor emlékké vedlik a „láttalak”.

(Bp., 2016 októbere )