Hőség

Hőség
a párával
összefonódva
nyalogatja tébolyult
lepelbe bújt homlokom
rongyos félvallomás
megnyúlt árnyéka
lóg szemközt
a tűzfalon;
még
profilból
látom nyitott
ajkadon
mint
ég
el
egy
sóhaj,
odakint
rezdül
az éj,
dörren
az ég,
s én,
a tolvaj,
szorítom
markomban
kincsem;
egy
darabka
férc foszlik
kék ujjaim
közül-
ruhádat
markoltam
nemrég
…
.

(Bp., 2007 áprilisa )