Veszett penge nyele

Mérföldekre tőlem
elérhetetlen
függnek,
mint mosott patyolat,
tudat-légben
kiterített,
alaktalan szavak

tétlen-lenge kötélen,

s bár gondolatom
veszett szele
néha beléjük kap,
lényegüket
el nem érem,
talpam,
szemérmem

földhöz ragadt.

Köröttem
mállott múlt-falak,
hallgatag kalit’.
Benne meg-megrebben
egy pengeélen ülő
ingatag alak;

lelkem

siratva titkait.

Bp., 2008 júliusa)

Csim-bókok

AKOLonc

Gáncsos nyelvű kutyák ugatják a tűnő holdat
holnap-huzatban tetszeleg a májuk
bundájuk csimbókjait vetik egy-másra
de többre (tőlük) nem telik
csak ugatásra.



Művet Ereszt-és

Ömlengő frázis:
gondolat-sztázis
szirupba ragad
szótag és rag.

Rím fara ferde:
sor-vég-keresztje
mit mívesen elfed
el-eresztett nyelved.



Valami-ért-elem

Értelem tetem
kupacon
csupasz konc
a rím
szó végén ím
lobogó rag-lobonc;
értelemtelen?
sorokba temetem
s a tartalom
lesz-a-rom
versemen…

(Bp., 2008 decembere )

Te-Te-Te

Lepedőm redőjét
homlokodra mintázta az idő,
nyújtózó alakod lágy felhő
paplanom dombjain,
reám lágyan omló baldachin
hullámzó "… te-te-te…" hangod;

remegő vágy
kötve.

Az ágy keretén
nyújtózik száz
eloldott sóhajod;

kincseim
őrzőm.

Párnacihámba rejtett
pézsma-illatod apránként
veszem elő,

simítja
bőröm,

bársony-kék
szövetébe szőve
magként pihennek
kelő álmaid.

Mint tápláló eső, éjről éjre
rajta könnyzápor pereg,
pihekoszorúja felett
még ott lebeg
nyakad szivárványa,
égboltja ölelő
két kezed.

(Bp. 2008, májusa)