messze mentünk
ama kétértelmű különös
jelölésbe
karmazsin árnyakat kentünk
egymás homlokközepére
túl az üveghegyen
s innen irhánkba kapaszkodó
vágyott EGY-ség fétis
zihált-harapott
míg egymásból lopott
mezítelenné forgatott
képmásaink éle
kölcsönös összeillése
felettünk egésszé formálta
a napot ön és köz-tudatlan
ám csak nyelvhasználatunk volt közös
mégis azonosítottuk a Kettőt unos-untalan
hiába fantáziált vörös valóság-utunkon
szándékozottan sehová sem
jutottunk
(Bp. 2018 szeptembere)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése