Privát

rendetlen térbe hordott
üres tárgyaim között
szemben a fallal
magamba ütközök
újra meg újra
tapogatva merek
tenyeremen durva
vastagodó hegek
büszke homlokom felett
csontomig éget a körte
bokámon béklyó
érte
vakmerő kötésen
átvérzik szemem
véremben véred
már hiába keresem
rendszertelen lüktetésben
perelek magammal
csuklómon gyémánt bilincs
kényes áru volt
vagyok
mint ami nincs
lelkemen burok
néha elindul az ok
buzgó okozattal
s szád mormol imát
bennem
majd
fellélegzik a szoba
az ágy
s az asztal

valaki marasztal
mennem
maradnom sem
egyszerű
létem egyterű
magamból kikapart
privát
part

(Bp. 2018 októbere)