Csak félbe tépett mondatokkal dobálózom,
mögöttem egyre gyűlnek a gyűrött órák.
Kidobott gondolatok árnyai kísértik reggelem,
kínomban felköhögött érzelmeim nyelem.
Kettőnk nyoma fészkelődik tenyeremen.
Szégyelli magát.
A
"nem jó rád"- ingek zakózsebében
még ketyeg egy tegnapi rím.
Kopottas bordáin átásít a feledés.
Mintha benne hagytam
volna valamim, —
de át már nem sejlik a ködön.
Újat faragok magamra,
s dúdolok halkan,
míg öltözködöm.
még ketyeg egy tegnapi rím.
Kopottas bordáin átásít a feledés.
Mintha benne hagytam
volna valamim, —
de át már nem sejlik a ködön.
Újat faragok magamra,
s dúdolok halkan,
míg öltözködöm.
(Bp. 2018 januárja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése