Félcédulás

Cédulák III.

Siket fülem
jajjom nem hallja,
ketyegő létidő
tépi, szabdalja
kihűlő testem…
Ágyamon tegnaptól
vérző lepedő;
közénk gyűrt,
láz-fehér öntudat,
párnaciha-sikoly
marja torkomat

s már nyelni sem tudok,

orromban illatod
burjánzó leve,
(elmémben alakok
szeret-kezek, -lábak
heve-s áradás,)
itt fekszem,
de látlak…?
Plafonon felém
tekergő árnyak;
készülő számadás…


Cédulák IV.

Egymásba torzuló terek
a térdre hullott csendben;
(Lámpa fény-csonkja alá
kuporodó setét
lomha testét
vacogva öleli
s
tördeli
halovány kezét,)
lélegzeted képzelt,
alig-neszét
hasadt dobhártyám
nyeli
önfeledten,
szívem félrelép
egy-egy ütemben;
a zene Isteni…


"Mind bolond, ki nem szeret,
Vágasson magán eret!"
/Csokonai/

(Bp., 2012 augusztusa )