Viharra vár a határ

Szikkadt szénát
szór szerte
egy szekér
kereke,
penetráns
porba görgő
gyöngy-göröngyön
döcögve nyöszörög
a nyár.

Szinte fáj,
szomj-fényes
fekete föld fodrán
gyér gyom
vegetál,
hét napos patanyom
árnyékában
szél alig jár.

Út szélére vetett,
kusza rend lohol
a kopott út mellett,
kalász se rezzen,
kopáran izzó
ág-rengetegben
tikkadt reccsenés piheg,
az illékony csendben
fennen eget karcol
egy madár,
hangja hideg,
rikoltó
nyomában
fásult kék
ébredés
derengve
száll.

(Bp., 2007 júliusa)