Gyertyaláng

Benned a fény sosem látott vendég-
látogató gyertyalángod lennék,
halkan kopogok.

Zárt kapudon nyoma sincs szavaknak-
rátűzted a világot magadnak,
intő figyelem.

Angyalarcod árnyakat takargat-
szép maszkod mögött éned hallgatag,
hű társad, magányod.

Elvástak körmeim zárt ajtóidon-
vérző bőrömben szálka: milliom',
sebeim, sebeid.

(Bp., 2011. januárja)