Kicsinységeim

IV.

Vagyok,
mint létbe fagyott
örök zárvány,
borostyánban hagyott,
apró múlt-piszok,
őrzöm alkonyok
kopott tűz- ruháján
otthagyott
arcotok

magamban

vagyok,
mint faragott
múzsa-bálvány,
idővel megfakult
ajkamon skarlát folt,
színe még rád rikolt,
tehetetlenségem árán
csalok elő mosolyt
az élet keskeny száján,

volt, mi volt.

(Bp. 2010. áprilisa )