A Ma

A Ma
koporsószög-alternatíva…
Az utat döntések
széttépett dögei szegélyezik,
mint elfeledett kopjafák,
s jeltelen sírokba szállt
százszor száz múlt-holnap sora.
Vállamon gunnyaszt a Ma
ostoba frázisokkal siratva
születésem talapzatát,
ám vörösen felragyog a nap,
a hazug újra-felkelő,
kacagva ostobán vergődő
vágytesteken;

akarom, szeretném, teljesen?

A Ma
koporsószög-alternatíva…
Fejfáink szú rágta deszkáit
némán őrli porrá az idő,
ajkainkon függ még
egy-egy felbomlott szó, a vélt
lehetőség, mely embrióként
alig-élve szolgált százakat.
Foszladozó rongyait sodorja
eltaszítva a jövő mélyébe
mártott, elgondolt gondolat,
aláírta az eljövendő gondokat
s lám mindez enyém,
pecsétjének mocska még szárad;

én döntöttem, vagy a nem-Én?

A Ma
koporsószög-alternatíva…
Remegve kuporodik lábhoz az Én-remény.
A kietlen vakjövő csak hálni jár belém,
s lásd az alkotó jóság bármily'szenvtelen,
ámbrát kínál egy tenyér.
Jótékony ál-mosollyal bekötve szemem;

álmodom épp, vagy emlékezem?

Ma taposó léptek hangja őrli fel testem
s a csizmák csattogása
mellettem aszfalthoz ér...

lőport sodor 
a szél.

(Bp.,2005, decembere)