Merengő állat

Veszett állkapcsa bilincsként csattan
s a pillanat egy csapzott mozdulatban
csak ajzottan vicsorogó mosolyt talál

… testhajlatnyi részletek szentségében
elvész a csupasz gondolat-mag
tiprott józan észtől visszavonultan
kortalan vágyban égő ifjonti-agg
porhanyós húsát szerelem emészti,
s vak gyönyör-magányba záródik a hang

amint a kéjt lejtő forma mellette elhalad
trónusát vesztett önimádat esengve áll
az izzadtan merengő állat lábainál.

(Bp., 2006, júliusa)