Metamorfózis

Átszűrődtem ujjaim között, s mint
a földre pergett szavak mentén hullott sóhajt,
hangtalan ivott fel a föld.
Mégis megmaradtam.

Köddé válva keringtem mellkasom mögött,
érverésben sejlő dobbanás szövött ritmussá,
s oldódtam vérré magamban,
mégis maradtam..

Csupasz lelkednek feszültem keresztként
támasztva szürke mindennapod, szemed léptékét
én el sose hagytam,
s lettem semmivé
itt maradtan.

(Bp. 2015 januárja )