Félcédulás

Cédulák I.

Arcomon konok,
szakadt rés-mosoly,
számat zárt
varratok fedik.
Ima itt hasztalan.
Szavakra sem telik,
hűlt húsomba
ujjaim fonom,
kék-percek
katéter-ujjai
tekeregnek
merev nyakamon,
s mint pulzáló báb;
vagyok.
Élek tovább,
Nektek,
holnapok…


Cédulák II.

Itt fekszem;
konyhakész.
Arcom temetetlen
gödrein ráncok.
Liluló erekkel
a csodát várom,
(felszabdalt lélekkel
lassabban vérzek el)
kitárt kezekkel,
csont nélkül,
mint kit megrágott
az élet.
Oszlóban
temérdek
álmom…


"Mind bolond, ki nem szeret,
Vágasson magán eret!"
(Csokonai)


(Bp., 2012 augusztusa )