Reped

kemény szavakat vágtam a falhoz
nyomán még a por itt kavarog
otromba ökleimre téglaszilánkok
csíkjait aggattam
predesztinált cserepeken heverek
tükörképem haldoklik halkan
alattam
tombol a düh és oldalba taszít
reped a térd szét
vére folyik
bennem
belőlem
a por még itt kavarog
heverek csendben

míg akarok
míg halott
s fakóvá válik alattam
a zokogó düh

kemény szavakat vágtam
magamhoz
falhoz állítanám
ocsmány szám
s talán
a téglaszilánkok a falban
nem peregnének
oly’ vörösen
csak halkan

rám

(Bp., 2012 decembere )