Hátravetve

                 Két váll

a fémrácson
légy száll,
ül meg
a szájon;

(Tátog…)

szem fókuszál,
álmok kushadnak
néma sorokba-

(Már látok)

és egyre
dobol tudatom
szívem ütemével,
de…

Ad-
hatna
tán’
(valamit!)

még
egy perc
lám
(Ki van itt?)

mi
haszna
lesz
(Semmi sem)

rég
ketrec
ez.
(énnekem.)

Belém szakadt
az éj,
kontúrja
nem ereszt,

(Jajgat)

nem remél
már
(bennem a szó.)
több hajnalt;

nincs "ha majd",
sem új,
levetett ruhás
frázis,

(Szád is
félrehúzva tart’!)

koszlott lepel-mosoly
alatt
nappalt nem hoz
a holnap,

(Kétes az is mi van,
volt s akart?)

homlok-plafonon
fohász rian,
hol-mi filléres,
szakadt,

után’ csapott "Amen"
lohol nyomában
(Bent)

téves
az egész
bóvli,
nem komoly,
mégis Ok,

s zokog halkan
az oktondi.

(csend.)

(Bp., 2013 novembere )