Párna-fodor-álom

Lázam hevében
párnámnak meséltem
ezüst-szavakat rólad;

pilleszárnyú éjben
könnyűvérű álmokat,

ég-magamra szőttem
lényedet egészen;

karkötő-csókodat,

csillag-tenyér-élen
szikrázó bókokat,

selyemsál-hangodat,

vállaim ív-mélyében
megbújó arcodat.

Párna-fodor-álom vagy.

Mély szem-feketében
csillanó lélek-fény-darab

a messzi égen.

Egymásba olvadó térben
hold-arcú gondolat-fonat,

el nem érem.

Ám, ha egyszer mégis,
napi rutin gondodat
száz csókra cserélem.

(Bp.,2010, áprilisa)