Tavasz-remény

Ág-bogas árnyak hálóján
mézként csorog át a fény.
Sütkérező levél-kezdemény
bújik elő lassan, kábán,
mélázva még téli álmán.

Öléből lassan előringva
feslő-zöld virágszál
föld-ruháját bontja,
lebbenő gőz a váll
selyem-pára fodra.

Hajtáshegyén csillogó harmat;
(remegő tavasz-remény)
koszorúján rög-televény,
míg sejtjei léttel dagadnak
ő, az árva, szerény,
arcát tartja a napnak.

(Bp., 2009 áprilisa)