Zárd le!

Csukd le szemed,
esztétikai rettenet
seszínű arcom benne,
pupillám szűk köre
lelkembe döf bele,
feneketlen sötétség!

Újabb purgáló nap követi a mát,
rettegve menekül az emlék,
foszlánya férceli még
magát,
szakadt pillanat-kelmék,
sóhaj-gyöngyök pergését
az éj maga viszi szélnek,
setét enmagam testét
már alig fedi ék,
dísztelen
hitetlen
lettem.

Kérlek,
zárd le szemed
bennem!

Már nem ejtek több imát...

(Bp., 2015 januárja )