Mintha

Nap-fáradt arcodba
tekint az est-
szemeid résein
egy fakult mosoly
derengőn
viszonzást keres…

Csend alá támasztod
kezedet-
álladra gyűrődött
borostamámor
fest ajkadnak
ívelt kertet…

Körül öleli tested
a késői óra-
ólommal öntött pillád
megmozdul,
mintha tudatod
még ott volna…

Arcomon halvány
lámpafény fodra-
paplan szaténja
testemre némán simul,
ölelem,
mintha…

(Bp. 2009, májusa)