Halkuló

Felkel mégis ágyából a kereszt,
csügg rajta s neszez
fél-ember kusza corpusa;
alig kéz, alig láb, alig szív
őrlődő aktusa
ez,
rácsait rázza az állat,
a valaha volt ember.

Ne nyisd ki szádat!
Nem kell.

Szavaknak értelmét
az idő mossa,
halkuló tudat,
jótékony
jussa.

(Bp., 2016 májusa )