Végtelen

Magamra öltöm
érintésed szőttesét;
halotti lepel.

Vörös nap kacsint
dús felhő fátyla alól,
hív: menjek vele!

Fűzfa ágai;
csipkés ívvel
vízre zárt
koporsó fedél.

Eloldott csónak
suhan mély tó
felszínén,
révésze, lelkem.

Távoli kékség
elnyeli arcom képét;
emlék-végtelen.

(Bp., 2011 februárja )