Frivol

Egy kissé ledéren
parkban áll a kokott,
álla finom fehér-márvány;

idővel megkopott,
pajzán kék erezet ül
szép szobor-orcáján.

Lágy ajka fénytelen
mosoly ívbe görbül,
képzel tán’ vad légyottot;
karját nyújtva cédán,
magának egy kőpadot
választ vőlegényül.

(Bp., 2010 januárja)