Négykezes

Bőröm alá simítottalak
csendes lobogón,
mosolyba rejtve
vágytalak,
nappal éledt;
benned lobogón,
véremmé lett
áradat…

Gyöngyöző patak
pezsgő színnel,
combom árkában
szalad—
ajkad lopnám,
de nem ér el,

sóhajjal felesel
minden szavad,

hördül,

halkul,

benn akad…

… ám fordul
a kocka
új kéj ver
tanyát,
ujjaddal bontva
testem fonalát,
mellkas robajában
lobban a láng,
bőr alatt
izzik,
űzve egyre,
négy kézzel
kedvünk keresve,

kifulladásig

s szerte-
széjjel…!

Gyűrj össze!
Tépj el!

Alázat-nedves lepedőn nyújtózik az éjjel,
csendes dobogásba merülve
rest, ám forró szenvedéllyel
új álmot keres,

s testet
csókol
a test.

(Bp., 2013 decembere )