Érintések vonzásában

Csak egyszer
érintettél,
s bennem
kavargó áradat
fakadt kezeid nyomán;

zúgó tajték lettem
sötétlő vized
felszínén,
s alattam,
mélységedtől félve,
remegő ívbe feszültek
csillámaim.

Ajzott hullámként
feléd áradó testem
fékevesztetten
simult reád,
bensőm ősi,
felmorajló hangját
sodorta az örvénylő vágy,
követve a sóhajaid keltette szelet,
hajtottalak -
vagy te engemet?

Egyre
sodorva-terelve
felém-feléd
még meg nem élt
emlékeink súlyát,
rég volt tekintetekbe feledkezve
vágattunk át folyónyi, forrongó pillanaton
mi,
együtt,
egyre előre,

mígnem
reszketve,

a jelenen
apróra törve,

szélujjad
érintett,

s én
érintettelek…

(Bp., 2005 márciusa )