Akkor, ott

Akkor láttam ismét
az el nem űzött aggódást,
görcsösen markoló ujjak
egymásba font erezetét,
a "Ne még…!" vonallá
szűkült
néma ajkakat;
szakadt mondatok bitóját.
Ők, fogták egymás kezét;
véres kötelék.

Ott,
a katéter-szalagok között
őrzött ajándék-percek
mohón teltek
s láttam szemében
’mint fakulnak a képek,
ellehelt sóhaját
’mint enyészeté lett.

Akkor, ott
abban a pillanatba fojtott
"Ne nézd!"-ben,
míg mellére szorított,

anyám enyém volt
egészen…

(Bp., 2013 áprilisa)