Haikuk (némileg-nemileg)

Harsány hétköznap,
fehér utcakeretben-
félig zárt ablak.

---

Duzzadó folyó
magas töltésen át is
kiönti lelkét.

---

Fagynak markában
minden feslő bimbó, új
tavaszt álmodik.

---

Zöldellő pázsit;
öreg szívnek boldogság,
szerelmesnek, ágy.

---

Poharad alján,
ha igazad keresed
meg nem találod.

---

Merész álmoktól
reggel ragyogó a szem, és
foltos a paplan.

---


Vég

Benned

holnapom szótlan,
csak egy vagyok a sorban,
szememet kösd be,

tarkómra égett,
hiú, csalfa szemérmed,
porba dőlt hitem,

patakzik vérem,
vele bekenem szemem;
ne lássam véged

bennem.

(Budapest, 2013 áprilisa)