Néhány szóban

Arcodra vetült az idő,
majd csöppet elidőzött,
de a mámor elszállt,
s az idő győzött;
rajtad s rajtam.
Vajh'akartad
s én akartam?

Arcodra vetült az idő,
s én nézem szenvtelen:
szemeidet feledés
keretezi,
szádat
az elmúlás.
Az idő győzött-
a megkopott téglák között
üres vágyak
romjai állnak.

Könnyé dermedt
arcomon a magány,
szemembe meredt
a tekintet;
visszabámulok
reám.

Elhagyott a ház-
rám senki sem
vigyáz…

Az éj
fejemre zúdítja
képeit,
a néma csend
szítja rémeit
s alant,
vakon tapogat
a tudat:
a józan észből,
mi az
mi maradt?

Károg a lomb, kikacag…
ha elröppen,
mi marad?

(Szarvas, 2003-2004 )