Olykor

Olykor,
szádra ütnék;
csak ki ne mondd!
Nyersen érinteném szád,
- a reménytelenség szétzilált,
rímtelen vesztegel
a sor…

Csak mint karcolat
életed hátlapján,
színtelen,
személytelen
létezem.

Nincs könnyem sem.
Kiapadt forrás a szem,
HANG,
ajkamon reked;
válasz-talan,
szenv-telen
s-írok:
Neked.

(Szarvas 2004, szeptembere )