Esős alkony
(szó-ecset)

Gyertyacsonk árnyékok hajolnak
az ablakok rezzenéstelen
fenyőkeretére, mereven
kieresztett karmokkal
ázva vágynak
húsába tépni a fának,
majd cikázva múlni el menten
mint a fény, 
elkeseredetten
nyomukba illan a nap,

egy feneketlen percbe
merülve esetlen testtel
a pillanat szemébe kap,
míg nedvesen csillogó,
önmagába görbült cseréptetők
sora párolog tova ernyedten,
s őszbe hajlott képmások
csüggnek a rőt-fényben izzó
pocsolyák sokat mondó ráncain.

(Bp.,2005 júliusa )