Már semmi 

Reggel sugarain akad
hasztalan útját róva
a Lélek-csenddel foszló
gondolat;

Visszhangzó, testetlen szavak
toldozott gúnyájára
feszített arcod bája
mára csak szálanként omló
vakolat..

Te ezerszer is izzadsággal mormolt
imátlan alak!
A jövő belém öregedett vágya vagy,
fedetlen mellkason eretnek csókfolt,
csupasz-márvány-csodavárás,
zsigereimben izzó illat,
áldatlan áldás

semmi más.

Kabát,
kalap.
Hústalan
árny marad
a szád.

Hátra arc,
futás!
Időd szalad.

(Bp. 2016 márciusa )