Tűzre vetett

Itt minden lélegzet,
mint láng lobban.
Láncra vert,
szárnycsapásnyi fölény
most enyém:
Én, már
berendezkedtem a pokolban.
Az Idő pereg,
s napról napra jobban
várom eljöveteled.
Ha eljössz, csatolok
márvány-mellkasodra
izzó tenyér-pántot,
állati remegésbe rántott,
ledér combom lesz köteled,
sorsomra fűztelek,
s márvány-karom köréd,
karmom szántja hajszolt vállad,
míg szád habzsolja a vágyat,
kántálva isteni neved,
lelkem, lelkeden szárad...

---

Örök Kárhozat,
óh, hogy akartalak!
Parázsszín hajam, hajad,
szálanként gyűrűző szerelmed maradt
egyetlenegy mit még őrzök, szakadt
álmok halmai alatt.

(Bp., 2015 februárja )