Rozsda 

Lám, lényegtelen a forma.
Anyagok vagyunk csak,
egyszerű vegy-szer pár
mely oxidál és redukál,
ki melyik, egyre megy.

Mi sosem leszünk igazi elegy,

csak kémiai játékszerek,
térbe, időbe szórva…
Egyesülésmentes, bénult felek.
Két önálló, végletekig steril flóra,
robbanás árán egyesíthető közeg.

A test pillanatnyi lét-fázisa
nekünk a vágy, s a szeretet,
mely gázneműként szublimálva
pirosló, nem-telen szájon,
tesz szilárddá némely tagokat,
pillanatnyi e reakció fodra…

Előrébb nem jutunk soha,
a sors csak egy álom,
s míg itt ülve, magamban
az öngyulladást várom,
reám kövül lassan
az Fe2 o3.

(Bp., 2015 áprilisa)