Némafilm

Nem állnak össze a percek, szóródnak, hullnak,
mind másfele tart, jövőnek, múltnak,
nem érzem súlyát semmi időnek,
oldalamból kinőnek
az árnyak,

(értem jönnek)

még látlak,
szemem résein át
szűrődik egy tétova valóság,
kapaszkodva hajnali sugarain a napnak,
emlékek kusza szálain a hangok szakadtak,
mosott rongyként, szélnek kiterítve
leng rajta lelkem kidobott teteme.

(Bp., 2014 decembere )