Kimeredek testemből, 

…átszúrva az éj brokátját,
csillagok közt hasadt tér vagyok,
az üresség átjárt, s tanyát vert
foszló bőröm alatt a fagy.

Szemeim sötét, ódon ablakok,
horizont-jövőm végén csak
földbe vert oszlop-testem ragyog.

Egy megtévedt ”isten hozzád”
visszhangot ver a kopár fák alatt,
s mint fülemben zúgó érces angyalok,
kíséri nyomtalan utamat.

(Bp. 2017 januárja )