Félig üres

Repedt tükörből
koldul a tekintet,
látnál, de merszed nincs.
Félig üres a pohár, feletted
a kék ég is megdördül,

benned nincs helye már
a nagy szavaknak.

Bizonytalan színjátékod;
illegeted magad a vaknak.
Kincsre vágytál, de csak
haraszt zördül,
rég nem utad ’min jársz,

zsebedben ólom,
ajkadon félrenyelt fohász.

Maradnak markodban szelek;
hű, ám konok társak,
rongyosra fújt álmokkal
vígan paroláznak.

(Bp. 2017. januárja )