Felrepedt

Bőrömön suttogó alázat

ajkad, felrepedt sóhajok
leple hull alá, lázad
a tenyér, űzi álma:
boldog lenne talán,
ha testedhez ér.

Ám béklyókat alkot,
fon s köt az elme,
érzi tudatán
az esendő rést:
sejtszinten lázad
csak a kétségbeesés,

mégis vágyik utánad.

( Bp. 2017 januárja )