Purgatórium

Nem beszélnek belém a kopott délutánok, zavart
csendjük érthetetlen, kötött szó-halmazán
néha átpislog a nap, s homlokomhoz
egy-egy rím, mint kósza ág
verődik oda

falak síkján játszó remegő alak,
láng-cinke gubbaszt kinn,
míg fennen vihar érik,
lóg az égre
akasztva

fojtott dühe egyre dagad
a mennyei zsebben,
eresztené már,
de valamire
vár, noha

alant
égő katlan
bennem csendem;
puritán pátoszú purgatórium,
homlokomon ragyog négy csillaga.

(Bp. 2017 júniusa)