Bezárva

Hajamban ugyan még pörge szél zizeg,
de karomra sápadnak az árnyak,
s bár hűlt lángom nyomában liheg
bohó, kamasz vágyad,
lét-fám törzsét az idő
már át nem éri;
múlt, jelen, s jövő
szív-ladikja styxi…

Magamba zár száz vad,
ölelő igézet,
itt, ni’! /szívre mutatva/

Nem tudom kinyitni…

(Bp. 2017 májusa)